


Történeti áttekintés
Már az időszámítás előtti időkben is léteztek eljárások a szárazon rakott kőfal építésére, főleg olyan régiókban, ahol az agyag és a fa mint építőanyag nem, vagy csak korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre. A Római Birodalomban szárazon rakott kőfalak segítségével teraszos szőlő- és gyümölcsültetvényeket alakítottak ki. A szárazon rakott kőfal építési technikájának különlegessége, hogy semmilyen habarcsot vagy kötőanyagot nem használnak hozzá. A kőfalak építéséhez régebben a helyben fellelhető kőzeteket használták fel, amelyeket szakszerű eljárással, kézzel raktak egymásra. A szárazon rakott kőfalakat „összehordott“ kőfalnak is nevezik, mivel az építéshez felhasznált köveket a környékről gyűjtötték össze. 2019-ben a szárazfal-építés Horvátországban, Cipruson, Görögországban, Olaszországban, Szlovéniában, Spanyolországban és Svájcban felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára, ezzel is elismerve a hagyomány építési mód megőrzésének fontosságát (vö. Thuma, 2017).